Utoljára másfél éve történt hasonló.
Akkor Az ember tragédiáját és az igazgatót ért támadásokra reagált hasonlóan a közönség, épp azelőtt, hogy Alföldi Róbertnek a miniszterrel volt találkozója. Kirúgják vagy nem rúgják ki? Akkor ez volt a kérdés.
Most már nem volt kérdés. Az elmúlt hónap Angyalok Amerikában előadásain is már lehetett érezni hasonlót. Voltak szórványos ovációk és álló tapsok. Tegnap este pedig állva tapsolt és könnyezett az egész színház, a zsöllye, a karzat, a páholyok,könnyeztek a színészek, és könnyezett Alföldi is, mert ép ésszel felfoghatatlan, hogy miért kell tönkretenni valamit, ami működik, amit szeretnek, amit néznek, ami nyereséges, ami izgalmas, ami él. (videó az álló tapsról itt)
A kormány, és lehet, hogy a politikusok úgy általában sem értik, hogy attól, hogy valamit megtehetnek, még nem muszáj megtenniük. Nem kell tönkretenni értékeket egy másikért. Azt sem sikerült felfogniuk, hogy az a több mint százezer ember aki a Nemzetibe jár, nem egy homogén massza, hanem - ahogy a Nemzeti vendégkönyvéből is kiolvasható- akadnak köztük bőven jobboldaliak is, akik tegnap szintén nem a kormánynak tapsoltak állva, könnyezve, hanem Alföldi Róbert színházának.

kép forrás:port.hu

Annak a színháznak, aminek a János vitézéről a Magyar Nemzet közölt pozitív kritikát annak idején, miközben a szélsőjobb ócsárolta azt. Annak a színháznak, ahol minden világi politikai machináció ellenére jobb- és baloldali emberek együtt dolgoznak a közös célért, az előadásokért. Adott esetben pedig ki is állnak az ezeket és Alföldi Róbertet érő méltatlan támadások ellen, ahogyan azt Blaskó Péter is tette Az ember tragédiája kapcsán. Annak a színháznak, amivel kapcsolatban Kerényi Imre gratulált Alföldinek a szakmai bizottság meghallgatása előtt. És annak az Alföldi Róbertnek szólt az álló taps, aki mellett nemrégen Szörényi Levente és Gáspárik Attila, egy határon túli színházigazgató is kiállt.

És itt, ezt most tönkreteszik, elveszik tőlünk nézőktől, méghozzá egy felettébb méltatlan körítéssel. Nem véletlen, hogy az emberek továbbra sem az új igazgatóra, hanem a jelenlegire kíváncsiak, a vele készült videóinterjút két nap alatt már 50.000 ember nézte meg.

Tegnap a nézők megmutatták, hogy különbek a szakmánál. Annál a szakmánál, ami nem volt képes egyetlen szót, egyetlen sajtóközleményt sem kicsikarni magából, miközben ők is pontosan tudják, mekkora érték az Alföldi által felépített színház.

A nézők viszont nem csak tapssal, ovációval hanem szavakkal is kifejezik ezt.

Részletek a Nemzeti Színház vendégkönyvéből a tegnapi előadás után:
"Az utolsó 25 percet végig könnyeztem és még csak akkor jött a teljes vég. Az előadás végén a közönség FELÁLLT! és tényleg egy emberként ünnepelt. Az előadást, az alkotókat, Robit, mindent... az 5 évet, azt amit elveszítünk. Minden benne volt ebben. Mellettem idősebbek ültek és láttam ahogy feltápászkodnak, szívesen és ugyanolyan lelkesen mint a fiatalok. Hátborzongató ezt megélni. 600 ember mikor így feloldódik ebben az érzésben az leírhatatlan. Hátranéztem és láttam, hogy a karzaton, a páholyokban, mindenhol állva tombol a közönség.
A színészek és a nézők is sírtak.... Köszönet mindenért, ezt az estét nem felejtjük el!"

"Először Alföldit sajnáltam, miután pár napja kiderült, hogy mégsem maradhat a direktori székben, majd a darab végére már magamat sajnáltam. Kiváló színész és rendező, miközben úgy tűnik főnöknek sem utolsó, ahogy kiállt a munkatársa mellett (Stohl), és ahogy tegnap láthattuk, felköszöntötte a színpadon művészeti titkárt is!!! Jobboldali érzelmű szavazóként is azt kell, hogy mondjam, a jelenlegi kultúrpolitika óriási hibát vétett! Borzacskához hasonlóan én is átélhettem ezt az "együtt-lélegzést" és azt gondolom, hogy a színpadon állók is megérezték ennek a mai estének a különleges jelentőségét. Az elmúlt 5 év munkája abszolút siker, amit csak a "vakok" nem látnak meg. Hajrá Robi és színésztársai!!!"

"Jóságos ég! Ma este kiszakadt a szívem a helyéről. A mai előadáshoz fogható élményben még soha életemben nem volt részem! Csak a negyede lenne az enyém annak az erőnek, amivel Robi rendelkezik és amivel ezt végigcsinálta! Remélem a zokogó nézők és az álló taps meggyőzi őt arról, hogy neki (nekünk) kell, hogy színháza legyen! Még sokszor szeretném érezni, hogy ennyire együtt tud lélegezni egy ekkora közönség. Hogy létezik az egység valami felsőbbrendű dologért és nem csak a gyűlölet tarthatja össze az embereket. Hihetetlen sokat kaptam ettől a színháztól és nem lehetek ezért eléggé hálás!"

kép forrás:Puska Judit Facebook

Tudod mi van most? Fájdalom és tehetetlenség. És csalódottság. Tudod miben? Hát a hazámban, abban. Hogy tényleg semmit nem számít a teljesítmény? Amikor a balhék voltak, tudtam tartani magam. De ha most azt mondja egy néző, hogy köszöni a színházat, hát folynak a könnyeim. Ennél többre én nem voltam képes. És ennyire is csak azért, mert fantasztikus emberekkel dolgozhattam együtt. Képtelenség, hogy ez most mind nem számít. (Alföldi Róbert, Magyar Narancs interjú, 2012.12.19.)