„Borzasztó, hogy közel nyolcvan évesen, 57 éves szakmai múlttal a hátam mögött magyarázkodnom kell egy országnak és az általam imádott társulatomnak, de megteszem, mert annyira lesújtottak a történtek" Törőcsik Mari

Hová lehet még süllyedni? 

Tesszük fel sokan a kérdést nap mint nap, amikor politikáról beszélgetünk. Nem csak az "elmúltkétév" az "elmúltnyolcév" hanem az "elmúlthúszév" során is. Azonban színház- és filmtörténetünk egyik legnagyobb alakjának nyilvános megalázásánál lejjebb már valóban nem sok lehet.

Meghamisított eredmény?

Hétfőn reggel, amikor Balog Zoltán miniszter bejelentette a Nemzeti Színház pályázatának végeredményét, a szakmai bizottság véleményének felsorolásánál azt állította, hogy 9-ből 9 igen szavazatot kapott Vidnyánszky pályázata, míg Alföldié csak egyet. Miután elvileg engedélyezett, hogy valaki két szavazatot is leadjon, ezért a gyanú rögtön Törőcsik Marira terelődött, ő ugyanis amellett, hogy a társulat képviseletében ült a bizottságban, jó munkakapcsolatban van Vidnyánszkyval is. Az esti RTL Híradóban már érezhető volt a tőle szokatlan felháborodásból, hogy itt valami nincs rendjén, amit a a ma reggeli szinhaz.hu-s interjú meg is erősített.

Törőcsik Mari ugyanis a 4 jelölt közül kettőt talált alkalmasnak a Nemzeti Színház vezetésére (Vidnyánszkyt és Alföldit), de külön hangsúlyozta, hogy ő a saját, és a társulat nevében Alföldi Róbertet támogatja, mert idézem:

„Barátom Vidnyánszky Attila, az általa rendezett Szarvassá változott fiúval járok tájolni, de az, hogy tisztelem nem azt jelenti, hogy rá voksoltam. Egy alkalommal, amikor épp Debrecenben játszottam, a vacsoránál neki is elárultam, hogy világossá tegyem, Alföldi Róbertre fogok szavazni. Azt is hozzátettem, hogy tisztelem, szeretem, becsülőm őt is és a munkáját is, de engem delegált a társulat, hogy képviseljem, és nem fogadtam volna el a kollegáim felkérését, ha nem értenék egyet a véleményükkel. Most a nagy nyilvánosság előtt is kijelentem, hogy Alföldi jól csinálta azt, amit csinált, és őt szerettem volna igazgatómnak. Most kezdte a legjobb formáját hozni a Nemzeti Színház, most ért be az eddigi munka”

kép forrás: hokum.hu

A szakmai bizottság üléséről szóló jegyzőkönyveket, annak ellenére, hogy egy 5 év alatt 10 milliárd forint közpénzt felhasználó intézményről beszélünk, titkosították, és Törőcsik Marival is aláírattatták a titoktartási szerződést. Költői kérdés: a törvények értelmében, azután, hogy Törőcsik Mari nyilvánosan nyilatkozott az ülésen történtekről számíthatunk-e vajon arra, hogy Törőcsik Marit beperelik ezért, vagy esetleg eltekintenek az egyik, ha nem A legnagyobb élő színművészünk további megalázásától?

Mert jó.
Váltsatok le egy folyamatosan csökkenő állami támogatások, év közbeni váratlan elvonások és szélsőjobboldali, sokszor életveszélyes fenyegetések ellenére is kíváló munkát végző igazgatót, akit nem mellesleg ti is megállásnál nélkül fúrtok. Mert nem, nem felejtettük el hányszor ígérte meg a Vidnyánszkyt Debrecenbe vivő Halász János államtitkár negédes hangon Novák Elődnek és Pörzse Sándornak a parlamentben, hogy "bízzanak bennünk, eltakarítjuk Alföldit", méghozzá célzásokkal arra, hogy ez idő előtt fog megtörténni, hogy még jobban imponáljon a Jobbiknak.

Jó, állítsátok össze Vidnyánszky beosztottjaiból és bukott igazgatókból a "szakmai" bizottságot, hogy mentesüljön a fair verseny veszélyeitől.

És jó, ha már Vidnyánszky gyáva belenézni Alföldi szemébe a történtek után és nem bírja ugyanúgy végigcsinálni saját maga az átadás-átvételt, mint Jordán és Alföldi, akkor nyugodtan küldjetek csak kormánybiztost Alföldi nyakára. Hátha talál egy sornyi gépelési hibát valamelyik dokumentumban, ami alapján legalább a saját szavazótábor szemében megindokolható, hogy "mert korrupt és becstelen, azért".

És rendben, rendezzetek gálaműsort a bejelentésből csöpögős nagyjelenetekkel, ahol Vidnyánszky meghatódva beszél a megtiszteltetésről, hogy ez a szakmai bizottság őt támogatta.

De az, hogy annyi tisztesség, annyi érzékenység nincsen bennetek, hogy a színházi élet legnagyobb alakját is képesek vagytok a mocskos játszmáitokban besározni, és a saját társulata, valamint az ország előtt is megalázni, na az botrány.