"És nem lehet elég semmilyen politikai akarat, fenntartói szándék vagy szakmai felkérés. Ha a társulat nem akar téged, nem akar változást, nincs értelme próbálkozni. Egy társulattal szemben nem lehet színházat csinálni. A társulat szent dolog. Egy világ, amelyet fejet hajtva kell megközelíteni. Nem fogok szembemenni velük. "
Vidnyánszky Attila, 2003.

"Barátom Vidnyánszky Attila, az általa rendezett Szarvassá változott fiúval járok tájolni, de az, hogy tisztelem nem azt jelenti, hogy rá voksoltam. Egy alkalommal, amikor épp Debrecenben játszottam, a vacsoránál neki is elárultam, hogy világossá tegyem, Alföldi Róbertre fogok szavazni. Azt is hozzátettem, hogy tisztelem, szeretem, becsülőm őt is és a munkáját is, de engem delegált a társulat, hogy képviseljem, és nem fogadtam volna el a kollégáim felkérését, ha nem értenék egyet a véleményükkel. Most a nagy nyilvánosság előtt is kijelentem, hogy Alföldi jól csinálta azt, amit csinált, és őt szerettem volna igazgatómnak. Most kezdte a legjobb formáját hozni a Nemzeti Színház, most ért be az eddigi munka "
Törőcsik Mari, 2012.

(forrás:
http://szinhaz.hu/szinhazi-hirek/49760-igazabol-uvolteni-szeretnek-torocsik-mari-a-nemzeti-palyazatrol
http://nol.hu/archivum/archiv-119075

1. Imádkozz. Van, akinek már bejött!
2. Csábítsd el az egyik szervezőt! TIPP: Ordódy Gábor határozottan jó pasi!
3. Kezdd el zaklatni az igazgatót! Hidd el, bármit megtesz majd azért, hogy lerázzon.
4. Ajánld fel, hogy megsétáltatod a színészek kutyáit! A kellemetlen mellékhatások kellemes jutalmakkal kecsegtethetnek.
5. Ejtsd túszul az egyik jegyszedőt! Garantált, hogy aznap este a színészek csak neked játszanak!
6. Vigyél sütiket a portásnak! A művészbejárón át érkezők jegyeit senki sem ellenőrzi.
7. Jelentkezz taxisofőrnek! Így szaftos pletykákról értesülhetsz, a hallgatásodért cserébe pedig nem várt jutalmakban lehet részed.
8. Legyél Te az igazgató! Vidnyánszkynak is sikerült, neked miért ne lehetne? Pár politikusbaráttal könnyen abszolválható.
9. Mutass fel egy színikritikus igazolványt! Velük senki sem szeret kekeckedni.
10. Készíttess Fekete Péter jelmezt! A bűvészkormánymegbízott álruhájában új távlatok nyílhatnak meg előtted.
11. Láncold magad a színházhoz! Az érzékeny művészlelkek nem sokáig bírják majd nézni, ahogy szenvedsz.
12. Eressz el kígyókat az előtérben! A menekülő tömeg által hátrahagyott jegyeket nyugodtan továbbértékesítheted a pénztárnál sorban állóknak.

Utoljára másfél éve történt hasonló.
Akkor Az ember tragédiáját és az igazgatót ért támadásokra reagált hasonlóan a közönség, épp azelőtt, hogy Alföldi Róbertnek a miniszterrel volt találkozója. Kirúgják vagy nem rúgják ki? Akkor ez volt a kérdés.
Most már nem volt kérdés. Az elmúlt hónap Angyalok Amerikában előadásain is már lehetett érezni hasonlót. Voltak szórványos ovációk és álló tapsok. Tegnap este pedig állva tapsolt és könnyezett az egész színház, a zsöllye, a karzat, a páholyok,könnyeztek a színészek, és könnyezett Alföldi is, mert ép ésszel felfoghatatlan, hogy miért kell tönkretenni valamit, ami működik, amit szeretnek, amit néznek, ami nyereséges, ami izgalmas, ami él. (videó az álló tapsról itt)
A kormány, és lehet, hogy a politikusok úgy általában sem értik, hogy attól, hogy valamit megtehetnek, még nem muszáj megtenniük. Nem kell tönkretenni értékeket egy másikért. Azt sem sikerült felfogniuk, hogy az a több mint százezer ember aki a Nemzetibe jár, nem egy homogén massza, hanem - ahogy a Nemzeti vendégkönyvéből is kiolvasható- akadnak köztük bőven jobboldaliak is, akik tegnap szintén nem a kormánynak tapsoltak állva, könnyezve, hanem Alföldi Róbert színházának.

kép forrás:port.hu

Annak a színháznak, aminek a János vitézéről a Magyar Nemzet közölt pozitív kritikát annak idején, miközben a szélsőjobb ócsárolta azt. Annak a színháznak, ahol minden világi politikai machináció ellenére jobb- és baloldali emberek együtt dolgoznak a közös célért, az előadásokért. Adott esetben pedig ki is állnak az ezeket és Alföldi Róbertet érő méltatlan támadások ellen, ahogyan azt Blaskó Péter is tette Az ember tragédiája kapcsán. Annak a színháznak, amivel kapcsolatban Kerényi Imre gratulált Alföldinek a szakmai bizottság meghallgatása előtt. És annak az Alföldi Róbertnek szólt az álló taps, aki mellett nemrégen Szörényi Levente és Gáspárik Attila, egy határon túli színházigazgató is kiállt.

És itt, ezt most tönkreteszik, elveszik tőlünk nézőktől, méghozzá egy felettébb méltatlan körítéssel. Nem véletlen, hogy az emberek továbbra sem az új igazgatóra, hanem a jelenlegire kíváncsiak, a vele készült videóinterjút két nap alatt már 50.000 ember nézte meg.

Tegnap a nézők megmutatták, hogy különbek a szakmánál. Annál a szakmánál, ami nem volt képes egyetlen szót, egyetlen sajtóközleményt sem kicsikarni magából, miközben ők is pontosan tudják, mekkora érték az Alföldi által felépített színház.

A nézők viszont nem csak tapssal, ovációval hanem szavakkal is kifejezik ezt.

Részletek a Nemzeti Színház vendégkönyvéből a tegnapi előadás után:
"Az utolsó 25 percet végig könnyeztem és még csak akkor jött a teljes vég. Az előadás végén a közönség FELÁLLT! és tényleg egy emberként ünnepelt. Az előadást, az alkotókat, Robit, mindent... az 5 évet, azt amit elveszítünk. Minden benne volt ebben. Mellettem idősebbek ültek és láttam ahogy feltápászkodnak, szívesen és ugyanolyan lelkesen mint a fiatalok. Hátborzongató ezt megélni. 600 ember mikor így feloldódik ebben az érzésben az leírhatatlan. Hátranéztem és láttam, hogy a karzaton, a páholyokban, mindenhol állva tombol a közönség.
A színészek és a nézők is sírtak.... Köszönet mindenért, ezt az estét nem felejtjük el!"

"Először Alföldit sajnáltam, miután pár napja kiderült, hogy mégsem maradhat a direktori székben, majd a darab végére már magamat sajnáltam. Kiváló színész és rendező, miközben úgy tűnik főnöknek sem utolsó, ahogy kiállt a munkatársa mellett (Stohl), és ahogy tegnap láthattuk, felköszöntötte a színpadon művészeti titkárt is!!! Jobboldali érzelmű szavazóként is azt kell, hogy mondjam, a jelenlegi kultúrpolitika óriási hibát vétett! Borzacskához hasonlóan én is átélhettem ezt az "együtt-lélegzést" és azt gondolom, hogy a színpadon állók is megérezték ennek a mai estének a különleges jelentőségét. Az elmúlt 5 év munkája abszolút siker, amit csak a "vakok" nem látnak meg. Hajrá Robi és színésztársai!!!"

"Jóságos ég! Ma este kiszakadt a szívem a helyéről. A mai előadáshoz fogható élményben még soha életemben nem volt részem! Csak a negyede lenne az enyém annak az erőnek, amivel Robi rendelkezik és amivel ezt végigcsinálta! Remélem a zokogó nézők és az álló taps meggyőzi őt arról, hogy neki (nekünk) kell, hogy színháza legyen! Még sokszor szeretném érezni, hogy ennyire együtt tud lélegezni egy ekkora közönség. Hogy létezik az egység valami felsőbbrendű dologért és nem csak a gyűlölet tarthatja össze az embereket. Hihetetlen sokat kaptam ettől a színháztól és nem lehetek ezért eléggé hálás!"

kép forrás:Puska Judit Facebook

Tudod mi van most? Fájdalom és tehetetlenség. És csalódottság. Tudod miben? Hát a hazámban, abban. Hogy tényleg semmit nem számít a teljesítmény? Amikor a balhék voltak, tudtam tartani magam. De ha most azt mondja egy néző, hogy köszöni a színházat, hát folynak a könnyeim. Ennél többre én nem voltam képes. És ennyire is csak azért, mert fantasztikus emberekkel dolgozhattam együtt. Képtelenség, hogy ez most mind nem számít. (Alföldi Róbert, Magyar Narancs interjú, 2012.12.19.)

„Borzasztó, hogy közel nyolcvan évesen, 57 éves szakmai múlttal a hátam mögött magyarázkodnom kell egy országnak és az általam imádott társulatomnak, de megteszem, mert annyira lesújtottak a történtek" Törőcsik Mari

Hová lehet még süllyedni? 

Tesszük fel sokan a kérdést nap mint nap, amikor politikáról beszélgetünk. Nem csak az "elmúltkétév" az "elmúltnyolcév" hanem az "elmúlthúszév" során is. Azonban színház- és filmtörténetünk egyik legnagyobb alakjának nyilvános megalázásánál lejjebb már valóban nem sok lehet.

Meghamisított eredmény?

Hétfőn reggel, amikor Balog Zoltán miniszter bejelentette a Nemzeti Színház pályázatának végeredményét, a szakmai bizottság véleményének felsorolásánál azt állította, hogy 9-ből 9 igen szavazatot kapott Vidnyánszky pályázata, míg Alföldié csak egyet. Miután elvileg engedélyezett, hogy valaki két szavazatot is leadjon, ezért a gyanú rögtön Törőcsik Marira terelődött, ő ugyanis amellett, hogy a társulat képviseletében ült a bizottságban, jó munkakapcsolatban van Vidnyánszkyval is. Az esti RTL Híradóban már érezhető volt a tőle szokatlan felháborodásból, hogy itt valami nincs rendjén, amit a a ma reggeli szinhaz.hu-s interjú meg is erősített.

Törőcsik Mari ugyanis a 4 jelölt közül kettőt talált alkalmasnak a Nemzeti Színház vezetésére (Vidnyánszkyt és Alföldit), de külön hangsúlyozta, hogy ő a saját, és a társulat nevében Alföldi Róbertet támogatja, mert idézem:

„Barátom Vidnyánszky Attila, az általa rendezett Szarvassá változott fiúval járok tájolni, de az, hogy tisztelem nem azt jelenti, hogy rá voksoltam. Egy alkalommal, amikor épp Debrecenben játszottam, a vacsoránál neki is elárultam, hogy világossá tegyem, Alföldi Róbertre fogok szavazni. Azt is hozzátettem, hogy tisztelem, szeretem, becsülőm őt is és a munkáját is, de engem delegált a társulat, hogy képviseljem, és nem fogadtam volna el a kollegáim felkérését, ha nem értenék egyet a véleményükkel. Most a nagy nyilvánosság előtt is kijelentem, hogy Alföldi jól csinálta azt, amit csinált, és őt szerettem volna igazgatómnak. Most kezdte a legjobb formáját hozni a Nemzeti Színház, most ért be az eddigi munka”

kép forrás: hokum.hu

A szakmai bizottság üléséről szóló jegyzőkönyveket, annak ellenére, hogy egy 5 év alatt 10 milliárd forint közpénzt felhasználó intézményről beszélünk, titkosították, és Törőcsik Marival is aláírattatták a titoktartási szerződést. Költői kérdés: a törvények értelmében, azután, hogy Törőcsik Mari nyilvánosan nyilatkozott az ülésen történtekről számíthatunk-e vajon arra, hogy Törőcsik Marit beperelik ezért, vagy esetleg eltekintenek az egyik, ha nem A legnagyobb élő színművészünk további megalázásától?

Mert jó.
Váltsatok le egy folyamatosan csökkenő állami támogatások, év közbeni váratlan elvonások és szélsőjobboldali, sokszor életveszélyes fenyegetések ellenére is kíváló munkát végző igazgatót, akit nem mellesleg ti is megállásnál nélkül fúrtok. Mert nem, nem felejtettük el hányszor ígérte meg a Vidnyánszkyt Debrecenbe vivő Halász János államtitkár negédes hangon Novák Elődnek és Pörzse Sándornak a parlamentben, hogy "bízzanak bennünk, eltakarítjuk Alföldit", méghozzá célzásokkal arra, hogy ez idő előtt fog megtörténni, hogy még jobban imponáljon a Jobbiknak.

Jó, állítsátok össze Vidnyánszky beosztottjaiból és bukott igazgatókból a "szakmai" bizottságot, hogy mentesüljön a fair verseny veszélyeitől.

És jó, ha már Vidnyánszky gyáva belenézni Alföldi szemébe a történtek után és nem bírja ugyanúgy végigcsinálni saját maga az átadás-átvételt, mint Jordán és Alföldi, akkor nyugodtan küldjetek csak kormánybiztost Alföldi nyakára. Hátha talál egy sornyi gépelési hibát valamelyik dokumentumban, ami alapján legalább a saját szavazótábor szemében megindokolható, hogy "mert korrupt és becstelen, azért".

És rendben, rendezzetek gálaműsort a bejelentésből csöpögős nagyjelenetekkel, ahol Vidnyánszky meghatódva beszél a megtiszteltetésről, hogy ez a szakmai bizottság őt támogatta.

De az, hogy annyi tisztesség, annyi érzékenység nincsen bennetek, hogy a színházi élet legnagyobb alakját is képesek vagytok a mocskos játszmáitokban besározni, és a saját társulata, valamint az ország előtt is megalázni, na az botrány.

Köszönjük meg egy szál virággal holnap délután hatkor a színháznál azt a munkát, amit a Nemzeti Színház dolgozói, társulata és vezetősége végzett az elmúlt években! "A mindenséggel mérd magad!"

Csatlakozz a Facebookon is!

Kengurujelmezzel a Jobbik ellen, Nemzetibe járó kormánytagok, háttérben felajánlott és elutasított "vígaszszínház", be-le-köt-he-tet-len teljesítmény és a Jobbik érvelését használó rivális

Interjú Alföldi Róberttel a Magyar Narancs 2011/6 számából

MN: A színház egyik oldalán a Jobbik tombolt, a másikon mi fagyoskodtunk. Kit néztél?

AR: Hát, a Jobbikot. Ott jobb volt a műsor. Nem gondoltam, hogy ott fogok állni az erkélyen, de olyan erős volt a felütés, hogy ott álltam a sötétben, és néztem.

MN: És?

AR: Hát... nagyon megrendültem. Előtte már... én elég jól bírom az ilyen helyzeteket, és bár voltak hegyek és völgyek, sosem egyszerre omlottunk össze. Volt, hogy valaki csak föltépte az ajtót, beordította, hogy "azért sem!", majd kiment. Vagy hogy aznap délelőtt én egy kengurujelmezben szökdécseltem a folyosón, és azt kiabáltam, hogy álruhában vagyok... Félelemből, meg hogy röhögjünk. Azon például, hogy a Hevér Gábor bejött, hogy szeretne túsznak jelentkezni a jobbikos gyűlésre, vagy azon, hogy másvalaki bejött, hogy akkor ő most elmenne föllépni oda, ha elengedem... Próbáltuk csinálni az életet... De ott állni, nézni, hallgatni - az megdöbbentő volt. És félelmetes. Mert egyszer csak érzem, hogy kicsi vagyok. És az szar, na.

MN: Zsidóztak, buziztak, ami azért...

AR: ...az emberi viselkedés legalja, és csak azt célozza, hogy bántsanak; az a végtelenül primitív ösztön hajtja őket, hogy nekem rossz legyen. És akkor belém villant, hogy: jó. Akkor ez van, akkor legyen ez. Nem valamiféle dühödt harci hév fogott el, nem is omlottam össze, hogy akkor most befejezem. Hanem az egyetlen lehetséges út nyílt meg, vagyis még csak dönteni sem kellett: jó, ez van, de akkor is csinálom... Most, hogy így belekérdezel, voltaképpen meglep, hogy ennyire megrendített. Magamra vettem, persze. De mégis csak ez az egyetlen kiút volt: csinálni. És itt belül mindenki nyilván szorongott, talán félt is, de álltak mellettem. És próbáltuk tartani egymást, persze volt minden, sírás, aggodalom, éjszakai whiskyzések együtt... és ez nem a társulati lét romantikája, hanem a túlélés formája volt, mármint a közös túlélésé. Mindenki többet volt bent, mint rendesen.

....

MN: Lehet, hogy nincs igazam, de azt gondolom, hogy a Jobbik olyan erősen és olyan mocskos eszközökkel követelte a kirúgásodat, hogy már a Fidesznek is kínos lett volna, ha szépen engedelmeskedik. Vagyis az, hogy te még mindig igazgató vagy, ilyen faramuci módon a Jobbiknak köszönhető.

AR: Volt néhány hét, amíg naponta lehetett olvasni, hogy mi lesz velem. De hivatalosan nekem senki nem szólt. Közben elindult az új költségvetési év, a pénzek normálisan jönnek, a kapcsolat a kulturális kormányzattal normális.

MN: Lehet, hogy nem mondták, hogy csomagolj, de hogy tárgyaltak egy lehetséges utódoddal, az biztos, hiszen ezt éppen tőle, Vidnyánszky Attilától is tudjuk. Aki beszámolt a sajtóban nemcsak a te ténykedésedről alkotott véleményéről, hanem a saját nemzetis elképzeléseiről is. Aztán mégis ejtették.

AR: És? Nekem akkor sem szólt senki. Sem azt nem mondták, hogy maradok, sem azt, hogy nem.

MN: Nem hinném el, ha azt állítanád, hogy nem beszéltél olyan politikusokkal, akiknek ebben a kérdésben szava van.

AR: Beszéltem. Beszélgettem.

MN: És vajon kíváncsiak-e a politikusok arra is, hogy mi zajlik a színházban?

AR: Meg fogsz lepődni: a kormányváltás óta sokkal több politikus fordul meg itt.

Kép forrás: nepszava.hu

MN: Nem hinném, hogy a kultúrszomj vezérli őket.

AR: Szerintem azért van egy-két politikus, akit a színház is érdekel.

MN: Mondd, szerinted kitöltöd a mandátumod? S ha igen, pályázol majd megint?

AR: Igen és igen.

MN: És gondolod, hogy meg is nyerheted?

AR: Igen. Hátha addigra az számít majd, hogy mit csináltunk.

MN: Figyelj, kilátsz te a színházból? Látod-e, mi folyik itt?

AR: Ezek az én egyszerűnek hangzó válaszaim természetesen nem ilyen egyszerűek. De elhatároztam, hogy amíg ezek a szóbeszédek nem öltenek hivatalos formát, nem foglalkozom velük, mert akkor csak ezzel foglalkoznék. Már van olyan nap, hogy nem jut eszembe. És a helyzet bizonytalansága már nem települ rá a munkára. Én nem beszélek arról, hogy miben élünk, hanem előadást rendezek róla. Az az én nyelvem, abban sokkal jobb vagyok, mint a verbális deklarációkban. És nem csak én rendezek előadást arról, hogy mit gondolok arról, ami itt folyik, hanem az egész színház, mármint a Nemzeti arról szól.

MN: Mondod, beszélgetsz politikusokkal. Miről?

AR: Praktikus ügyekről. Például arról, hogy mi van a társasági átalakítással, mikor leszünk végre nonprofit zrt., hogy mi is szert tehessünk a jegybevétel 80 százalékáig megszerezhető külső támogatásra, ami 220 millió forint lehet. És bárkivel beszélek, segítőkésznek mutatkozik.

MN: A te főnököd a minisztérium, közvetlenül Szőcs Géza. ' előbb látta a jövő évi műsortervet, mint az újságírók?

AR: Nem. Amióta itt vagyok, a politika nem szólt bele a munkámba. Az életembe igen. És egy korábbi kérdésedre válaszolva: igen, látom, miben élünk, és gondolok is róla... És egy másik kérdésre visszautalva: a Jobbik kampánya mellett talán az is számít valamit abban, hogy még mindig itt vagyok, hogy elég nehéz belekötni az itt folyó munkába. A számok jók, a nézettség jó, a szakmai színvonalat visszaigazolják.

MN: Hát ez a legtöbb helyen manapság mit sem számít.

AR: Akkor talán az is számít - és ne vedd nagyképűségnek -, hogy rólam tudják, ki vagyok.

MN: A filozófusok sem névtelen funkcik. Ez sem számít. Menjünk tovább: beszélték, hogy fölmerült a békés, pontosabban az önkéntes távozásod lehetősége, vagyis fölajánlották egyik vagy másik színházat. Igaz?

AR: Igaz.

MN: És?

AR: Föl sem merült bennem, hogy bármit elfogadjak. Nem gondolod, hogy bemegyek egy másik társulatba, valaki másnak a helyére, akit kirúgnak, hogy én odamehessek vigaszdíjként, ugye? Képtelenség.

MN: Neked. Vidnyánszky több mint komolyan játszott el a gondolattal, és...

AR: ...és pár hét múlva megkapta ugyanazt az ítéletet, amit ő mondott rólam. Tudod, ebben az a legszomorúbb, hogy egy szabad alkotóművész hozza magát ilyen helyzetbe. Két dolgot is mondhatott volna: egyrészt hogy "Alföldinek 2013-ig érvényes szerződése van, utána boldogan megyek", vagy azt, hogy "takarítsátok el onnan az Alföldit, mert én akarok lenni a Nemzeti igazgatója, most rögtön", ekkor dühös lettem volna, de azt mondom, hogy ez még tökös is. De hogy szakmainak álcázott kijelentésekbe csomagolja szó szerint azokat a mondatokat, amiket egy szélsőjobbos párt roggyant emberei ordítoznak, akiknek térképet kellett a kezükbe nyomni, hogy idetaláljanak a Nemzetihez tüntetni, mert még életükben nem jártak itt, az egyszerűen lehetetlen! Arról nem is beszélve, hogy olyan előadásról mond véleményt - nem egyedül persze -, amit nem látott.

Szereted a Nemzeti Színházat?
Szeretnéd, hogy Alföldi maradjon az igazgató?
Akkor a következő a dolgod:
- Írd fel lehetőleg minél kreatívabb módon egy A/4-es papírra azt a szót vagy szavakat, amik a legjobban kifejezik azt, amit a Nemzetitől kaptál az elmúlt 5 évben!
- Gyere el vasárnap 5-re a Nemzetihez!
- Végül pedig ragaszd fel a papírt celluxszal a színház ajtajára!

De vasárnapig is van tennivaló, segíts, hogy minél több emberhez eljusson az esemény híre! Ehhez a következőket kell tenned:
1. Hívd meg az összes ismerősödet erre az eseményre a Facebookon
2. Oszd meg az eseményt a saját oldalaidon a fenti leírással, és oszd meg legalább 5 olyan ismerősöd falán is, akiket szerinted érdekelhet
3. Küldd el ezt a leírást legalább 5 embernek e-mailben, és kérd meg őket is, hogy tegyék ugyanezt!

 
Az esemény linkje a blogon:

http://alfoldiujra.blog.hu/2012/11/30/az_elismeres_szavai_kozossegi_kepzomuveszeti_alkotas_a_nemzeti_szinhaz_nezoitol_a_nemzeti_szinhaznak

A Facebookon:
https://www.facebook.com/events/294987290619545/

Két és fél évnyi kínos magyarázkodás és számtalan meghiúsuló leváltási kísérlet után a kormány megtalálta a - szerintük - legtisztább módját Alföldi leváltásának: egy nyilvános és törvényesnek tűnő pályázat, ahol a bírálókat (legalábbis kilencből négyet biztosan) épp a legnagyobb rivális, Vidnyánszky Attila nevezi ki.

Az elismerés szavai: Közösségi képzőművészeti alkotás a Nemzeti Színház nézőitől a Nemzeti Színháznak- MOST VASÁRNAP DÉLUTÁN 5 ÓRA, A NEMZETINÉL több info itt

(Hosszú cikk. Amennyiben nincs időd most elolvasni az egészet, görgess a végére a rövid összefoglalóért!)

2012. november 14-én lezárult a pályázat a Nemzeti Színház főigazgatói posztjára és felállt a pályázatokat bírálni hivatott szakmai bizottság. A pályázók között van a színház jelenlegi igazgatója, Alföldi Róbert, valamint a Debreceni Csokonai Színház igazgatója, a jelenleg szinte minden fontos színházi pozíciót egyszerre betöltő Vidnyánszky Attila. Alföldire szerteágazó tevékenysége miatt szokás a polihisztor kifejezést használni, Vidnyánszkyra viszont inkább az álláshalmozó illik. A színháza vezetésén túl ugyanis ő az elnöke a jobboldali színházakat tömörítő Magyar Teátrumi Társaságnak, amely egyébként nemrég tulajdonrészt szerzett a legnagyobb magyar színházi fesztiválban, a POSZT-ban.Továbbá ő a Kaposvári Egyetem Színházi Intézetének vezetője, valamint osztályfőnöke is, ezen felül pedig az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kijelölt Színházművészeti Bizottság elnökeként minden fontos színházi döntésben övé az utolsó szó.

Vidnyánszky Attila ©haon.hu

Baljós árnyak

A Vidnyánszky vezette Magyar Teátrumi Társaság kiadványa ebben a hónapban Ki lesz a fa alatt a Nemzetiben? főcímmel jelent meg. Ez már csak azért is furcsa, mert az elbírálásra illetve a kinevezésre szánt 2x30 nap határideje nem karácsonykor, hanem január 14-én jár le. Feltűnő egybeesés, hogy pár nappal ezelőtt a kulturális területért felelős államtitkár, L. Simon László is a pályázatok mielőbbi elbírálását szorgalmazta, és a pletykák szerint már jövő héten, tehát alig két héttel a pályázat lezárulta után nyertest hirdetne a Minisztérium. A legfurcsább mégis az, hogy maguk sem titkolják, valami nincs rendben a pályáztatás körül. Pár nappal ezelőtt ugyanis az MTI által kiadott közleményben is megjelent, hogy Vidnyánszky Attilának közvetlen befolyása van a pályázat bírálóinak kinevezésére, így fennáll az összeférhetetlenség gyanúja.

Alföldi Róbert ugyanakkor bízik a tisztességes eljárásban, és a pályázók közül egyedüliként nyilvánosságra hozott pályázatának befejezéseként így ír:

Hiszek abban, hogy Magyarországon a teljesítmény számít,

hiszek abban, hogy az elvégzett munka elnyeri méltó jutalmát,

hiszek abban, hogy a nehézségeken valódi nemzeti összefogással úrrá leszünk,

hiszek abban, hogy minden itt élő állampolgár magyarsága ugyanannyit ér, és

hiszek abban, hogy munkámmal hozzájárultam és a jövőben is hozzájárulhatok hazám boldogulásához

Schmitti trükk

Húsz évvel ezelőtt egy Schmitt Pál nevű MOB elnök kíváló minősítéssel védte meg az azóta plágiumnak bizonyult, formai hibáktól hemzsegő kisdoktoriját a Testnevelési Főiskolán. A kínosabbnál kínosabb részletek és magyarázkodások tengerében talán sokak figyelmét elkerülte, hogy Schmitt védésével egy időben két opponense, valamint a védési bizottság két tagja, köztük az akkori rektor is tagja volt a MOB-nak, lényegében tehát Schmitt Pár beosztottjai voltak. Ha erre ma azt mondjuk, hogy utólag nézve nem volt szerencsés, akkor a Nemzeti Színház pályázatait bírálók névsora már jelenleg sem az. A bírálók majdnem felét, kilencből négy embert ugyanis az a Színházművészeti Bizottság delegálja, amelynek elnöki tisztjét az egyik pályázó, Vidnyánszky Attila tölti be. További egy fő, a Minisztérium szakreferense esetében szintén komoly kérdések merülnek fel a pártatlanságot illetően, két személy kilétéről pedig egyszerűen nincsenek információink, mert nevük nem is nyilvános. 

A kör bezárult

Két és fél évnyi kínos, szélsőjobb felé történő magyarázkodás és számtalan, különböző okból meghiúsuló leváltási kísérlet után a kormány tehát megtalálta a - szerintük - legtisztább módját Alföldi leváltásának: egy nyilvános és törvényesnek tűnő pályázat, ahol a bírálókat (legalábbis kilencből négyet biztosan) épp a legnagyobb rivális, Vidnyánszky Attila nevezi ki. És ha már a bírálóknál tartunk, érdemes megnézni, hogy pontosan kik és milyen alapon váltak érdemessé egy ilyen komoly döntés meghozatalára.

A Színházművészeti Bizottság

A Vidnyánszky Attila által vezetett Színházművészeti Bizottság vele együtt öt tagból áll. Ketten közülük, Vasvári Csaba és Fekete Péter a Magyar Teátrumi Társaságban szintén beosztottjai Vidnyánszkynak.

Vasvári Csaba, a Magyar Teátrumi Társaság egyik alelnöke a jobboldali médiabirodalommal rendelkező nagyvállalkozó, Széles Gábor vejeként ült be a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója székébe. Ez ugyanakkor nem akadályozta meg abban, hogy pár évvel későbbi, nyilvánvaló alkalmatlansága okán történő kirúgásakor a fortélyos félelem és a kézi vezérlés kifejezések gyakori emlegetésével haknizza végig a sajtót. Igazgatása alatt az országosan növekvő trendekkel szemben a nézőszám drasztikusan csökkent, ami egyenes következménye volt a marketing és a szervezési terület dilettáns módon történő összevonásának.. A fagyossá váló légkör miatt elment továbbá 46 munkatárs is, köztük jó pár nagynevű színész (Szabó Győző), a 12 tagú tánckar, valamint leépítések voltak a technikai személyzetnél is. Az önkormányzat egyszer még kisegítette egy 155 millió forintos rendkívüli támogatással, kétszer ugyanakkor már nem tették meg ezt a szívességet. Itt jegyeznénk meg, hogy a törvény szövege szerint "a bizottság tagjait az adott területen tevékenykedő elismert művészek és művészeti szakemberek közül kéri fel a miniszter".

Fekete Péter jelenleg főszerkesztője a Magyar Teátrumnak , a Magyar Teátrumi Társaság kiadványának, valamint az általa igazgatott Békéscsabai Jókai Színház színház is tagja az MTT-nek. Fekete Péter történetéből akár filmet is lehetne forgatni, ha létezne még magyar filmgyártás, mi itt csak a Magyar Narancs cikkéből emelnénk ki pár részletet, mert ez is épp elég érdekes. A Békéscsabai Jókai Színház igazgatója a cardiffi főiskolán szerzett színházrendezői diplomát, ám amikor ennek bemutatására kérték a közgyűlés kulturális bizottsága előtt, ezt változatos indokokkal elutasította (Budapesten van, költözünk), ennek hiányában pedig csak egy szombathelyi főiskolai diplomát és egy müncheni bűvészdiplomát tudott felmutatni. Ennek ellenére mégis kinevezték megbízott igazgatónak. Ez az állapot aztán kerek öt éven keresztül tartott, ami alatt Fekete megszerezte azt a vezetői tapasztalatot, ami egy valódi pályázaton feltétele az intézményvezetői kinevezésnek és amivel addig ő nem rendelkezett, valamint (a cardiffi diploma honosíttatása és bemutatása helyett) Veszprémben elvégzett egy színháztudományi mesterszakot, így már képzettséget is be tudott mutatni (bár az, hogy milyen bölcsész alapszak teljesítése alapján vehették fel ide máig rejtély). Így lett végül 2012-ben kinevezve megbízott helyett valódi igazgatónak a békéscsabai színházba.

A Színházművészeti Bizottság által delegált bírálók

Nagy Viktor a Magyar Teátrumi Társaság másik alelnöke. Nagy állítólag Kövér László embere volt a győri teátrumban, azonban annyira két lépéssel a nézők előtt szeretett volna járni, hogy végül is magukról a nézőkről feledkezett meg. Megszüntetett két, nézők által kedvelt bérletet, melynek hatására a bérletesek száma radikálisan megfogyatkozott és ígéreteivel szemben végül nagynevű művészeket sem tudott vendégként a színházba csábítani. Ez és a nézők tömeges elpártolásra együtt már elegendő indokot szolgáltatott a fideszes városvezetésnek arra, hogy a műsorpolitikában fennálló nézetkülönbségekre hivatkozva eltávolítsák a teátrum éléről.

Ókovács Szilveszterről (a képen) az Operában eddig eltöltött időszaka alatt kiderült, hogy azontúl, hogy szereti fegyelmivel eltávolítani mindazokat, akik bármilyen kritikát meg mernek fogalmazni vezetői tevékenységével kapcsoltban, a kormányzat bármit eltűr tőle, legfeljebb átrakja egy másik pozícióba az Operán belül. Fegyelmi eljárást indított például Volf Katalin ellen, aki nyíltan kifejezte ellenérzéseit az új balett-igazgatóval szemben. Kirúgta a Népszabadságba publicisztikát író, a Dohnányi-ügyről nyíltan beszélő karmestert, Győriványi-Ráth Györgyöt is. A történtek betetőzéseként pedig meztelen futballhuligánhoz hasonlította Tokody Ilonát, miután a művésznő nyilvánosan emelt szót az Operaház művészeinek tiszteletéért és emberi méltóságáért. Tokody kirúgása után, még a felmentés ideje alatt ellene is fegyelmit indított, amitől aztán a nagy médiavisszhang miatt visszakozni kényszerült.

Szigethy Gábor színháztörténészt a Vidnyánszky vezette Magyar Teátrumi Társaság jelölte a 2013-as POSZT egyik válogatójának, amiről tudni kell, hogy hatalmas megtiszteltetésnek számít a szakmában, így joggal mondhatjuk, hogy Szigethy nem egyszerűen Vidnyánszky delegáltjaként, hanem egyenesen lekötelezettjeként került be a Nemzeti Színház pályázatait értékelő bizottságba.

A bizottság tagja még Kerényi Imre rendező, aki Szigethyhez hasonlóan a Vidnyánszky által elnökölt Magyar Teátrumi Társaság delegáltja volt a zsűriben az előző POSZT-on. Mostanában inkább a politikai sajtóból értesülhetünk tevékenységéről: legutóbb 300 milliót küldött 14 cím kiadására és terjesztésére a „ballib kánon” ellenében létrehozott projekt keretében, miközben csak 200 millió forintos támogatást jut az NKA könyvkiadás szakkollégiumának. Hozzá kötődik még az Alaptörvény asztala és az Alaptörvény díszkiadása is

Az EMMI jelöltjei

A Minisztérium három embert jelölt a bizottságba, ebből kettő ismeretlen, csak a Miniszter által kijelölt miniszteri tanácsadó, Révész Mária neve nyilvános.

Révész Mária, Pécs volt Fideszes elnöke szintén a POSZT-on át kapcsolódik Vidnyánszkyhoz. Révészt a színházi találkozót szervező nonprofit kft. élére az amúgy fideszes többségű pécsi közgyűlés teljesen véletlenül épp azután nevezte ki, hogy a Vidnyánszky által vezetett Magyar Teátrum Társaság tulajdonrészt szerzett a kft-ben. 9/5.

Ki maradt ki?

A Színházi Dolgozók Szakszervezetét Konrád Antal színművész képviseli. 2010-es újraválasztásakor a szakszervezetben erős jobbratolódás volt érzékelhető, a szakszervezet két akkor megválasztott alelnöke Blaskó Balázs és Nemcsák Károly lett.

A munkavállalókat a kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze képviseli.

Összegzés

A Nemzeti Színház pályázatait bíráló testület majdnem felét (9-ből 4 főt) az a Színházművészeti Bizottság jelöli ki, melynek elnöke nem más, mint az egyik pályázó, Vidnyánszky Attila. Ezen felül ebből az ötfős Színházművészeti bizottságból két fő (Vasvári és Fekete) a Magyar Teátrumi Társaságban is beosztottjai Vidnyánszkynak.

Az ezáltal a bizottság által kijelölt, a Nemzeti Színház igazgatói pályázatának bírálatára hivatott négy ember közül kettő a kormányhoz feltétlen lojális pártkatona, Ókovács és Kerényi, akik közül Kerényi bizonyos szempontból Vidnyánszky lekötelezettjének is tekinthető, csakúgy mint Szigethy Gábor színháztörténész, miután mindkettőjüket a Vidnyánszky vezette MTT jelölte POSZT-válogatónak illetve zsűritagnak. A bizottság által negyediknek kijelölt Nagy Viktor pedig Vidnyánszky alelnöke az MTT-ben, és Vasvárihoz hasonlóan egy bukott igazgató, akit még a fideszes városvezetés is jobbnak talált leváltani.

A kilenctagú bizottság ötödik embere a miniszter jelöltjeként Révész Mária miniszteri főtanácsadó, akit a POSZT-ot szervező nonprofit kft. élére épp azután neveztek ki, hogy Vidnyánszky MTT-je tulajdonrészt szerzett a kft-ben. A hatodik ember a Színházi Dolgozók Szakszervezetét képviselő Konrád Antal, amely szakszervezetben  erős jobbratolódás történt 2010-ben. A hetedik és nyolcadik ember kilétéről semmit nem tudunk azon kívül, hogy az EMMI két szakreferenséről van szó, így azt sem tudhatjuk, ők milyen üzleti vagy egyéb kapcsolatban állnak Vidnyánszkyval. A bírálóbizottság kilencedik tagja Törőcsik Mari, kétszeres Kossuth-  és Jászai-díjas színművész, a Nemzet Színésze, a Nemzeti Színház Örökös Tagja. A fügefalevél.

Ez az eljárás méltatlan Alföldi Róberthez, méltatlan a Nemzeti Színházhoz és méltatlan Magyarországhoz.

Ezért mi, a Nemzeti Színház nézői kampányt indítunk azért, hogy az elvégzett munka elnyerje méltő jutalmát, és Alföldi Róbert maradjon a Nemzeti Színház igazgatója. Ehhez azonban RÁD is szükség van! Csatlakozz a Facebook oldalunkhoz és iratkozz fel a levelezőlistánkra, hogy könnyebben felvegyük a kapcsolatot!

Csak együtt sikerülhet!

A Nemzeti Színház nézői